A férfi és a női elme különbségei
A férfi és a női agy egyik legszembetűnőbb különbsége a mérete és súlya. Igen, a nőké kisebb, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabb. Sőt, némiképpen jobban is funkcionál, hiszen a nők képesek mindkét agyféltekét egyformán és egy időben használni, míg a férfiak sajnos nem. Ennek köszönhető az is, hogy a nő egyszerre tud telefonon beszélni, tévét nézni, főzni, gyerekre figyelni, és még arra is képes, hogy figyelje, mi történik kinn az udvaron. Ellenben, ha egy férfi tévét néz, megszűnik számára a világ. Ha telefonál, zavarja minden más zaj. Tudományos megfogalmazással a férfi soros gondolkodású, a nő pedig párhuzamos.
Annak ellenére hogy a női agy kissebb, mégis néhány területe viszonylag nagyobb, mint a férfiaké, de ez fordítva is igaz: a férfiaknál más agyterületek a nagyobbak. Ez a felismerés része az egyre növekvő bizonyítékoknak arra nézve, hogy a férfiak és nők agyszerkezete igencsak eltér, ugyanúgy, ahogy a fizikai jellemzőik is. A kutatás segíthet megmagyarázni azt is, hogy miért viselkednek eltérően a két nem képviselői, jelenti a New Scientist. A nőknek nagyobb a hipokampusza, amely a rövid távú memóriáért és a térbeli tájékozódásért felel. A férfiak esetében például a fali kéreg nagyobb, amely az érzékszervek üzeneteit továbbítja, és az amygdala, amely az érzelmeket szabályozza. A nagyobb nem feltétlenül jelent azonban jobbat - állítja Cynthia Darlington, az Otago Egyetem adjunktusa hozzátette: csak a működésük eltérő. Amíg az amerikai kutatások bebizonyították hogy a férfiak agya általában nagyobb, addig a japán kutatóknál az is kiderült, hogy a nőké sokkal több agysejtet tartalmaz, melyet az amerikai kutatók később alá is támasztottak. Botrányos hogy a régi elavult orvostudomány mivel nem tudta kellőképpen analizálni az agy működési elvét, hátrányosan megítélendő feltételezésekre és következtetésekre mutatott, mondván hogy a női agy kissebb és ezért gyengébb a gondolkodásuk is. Ám a mai fejlett technológiának köszönhetően fény derült az igazságra, és az eddigi téves feltételezéseket amik a női agyra vonatkoztak, igyekszenek is törölni a tankönyvekből.A mai fejlett orvostudomány egyértelműen bebizonyította hogy a női agy bár kissebb a férfiénál, viszont a nőknél vastagabb a két féltekét összekötő rész is, mely segít a feldolgozóképességben, és a jobb és bal agyfélteke együttes és egy időben való alkalmazásában.Ennek egy lehetséges magyarázata az a fiziológiai sajátosság, hogy a férfiaknál a két agyféltekét összekötő rostköteg, az ún. kérges test fejletlenebb, a nőknél viszont vastagabb és dudorosabb. Így náluk sokkal nagyobb mennyiségű információ cserélődhet ki.Az agysejtek száma is jelentősen több a női agyban, de valószínűsítik hogy ez nem volt míndíg így, és az ember evolúciós fejlődésének a következménye. Jelentős az eltérés a kémiai felépítésben is.
A nők agyában 50 százalékkal kevesebb a szerotonin, ezért hajlamosabbak a depresszióra. Az, hogy a férfi nem emlékszik az első találkozás minden részletére, nem azt jelenti, hogy érzéketlen.
A nők jobban látnak sötétben, míg erős fényben a férfiak vannak előnyben.A férfiak hajlamosak a színtévesztésre, a nők genetikailag egyáltalán nem lehetnek színtévesztők, ám hordozhatják azt a gént ami színtévesztéshez vezet és ami a fiú utódjának átadva kiválthatja a színtévesztést.
A nők egyszerűen jobban fel tudják idézni az érzelmi eseményeket, mert az amygdala jobban rá van hangolva ezek észlelésére.
A nők és a férfiak az agy más-más területeit használják inkább. Ezért most szigorúan a nagy átlagot tekintve a nők és a férfiak különböző területeken teljesítenek jól, ezért valószínűleg más és más az érdeklődési körük is. A férfiak szeretnek átsiklani a részletek felett, mig nők észreveszik és megjegyzik a házak formáját, az emberek ruházatát, a színeket és jeleket, de egy férfinak nincs figyelme ezekre az apróságokra.
Ez összefügg azzal a tulajdonságunkkal, hogy a nők periférikusan is jobban látnak, észlelik a mellettük történteket is, míg a férfiaknak csőlátásuk van, ezért csak azt veszik észre, amire néznek. Ezek a tulajdonságok réges-rég alakultak ki, és genetikailag a mai napig belénk vannak kódolva.
A férfinak a vadászat, a létfenntartás volt a feladata. Meg kellett találnia a zsákmányállatot, be kellett cserkésznie, el kellett ejteneie, és haza kellett jutnia a zsákmánnyal. Ehhez volt szüksége a jó tájékozódási képességre, térlátásra, pontosságra, gyors helyzetfelismerésre
A nő ezzel szemben a családi fészket csinosította, tüzet őrizte, nevelte a gyerekeket. Nem vándorolt messzire, csak a környékben keresett bogyókat, gyökereket, viszont tudnia kellett, mi történik körülötte. A gyűjtögetés során figyelt a családra leselkedő veszélyre, az élelemre és a társakra leselkedő veszélyre. Érzékelnie kellett a körülötte élők hangulatát, fájdalmát, örömét, hogy segíteni tudjon nekik. A nő biztosította az érzelmi hátteret. Ő volt az érzékenyebb, igaz, a sebezhetőbb is.Miért vesznek mindent észre a nők?
Természetesen már régen is a férfi volt az, aki a jól sikerült vadászat után leült a tűzhöz enni, inni és hallgatni! Legyen a szeretett férfi apa, fiú, testvér vagy a szerelmünk, többnyire egyik sem akar beszélgetni. Vagy csak nagyon röviden, úgymond velősen. És akkor is kizárólag a tényekre szorítkozva. S ha rákérdezünk a részletekre, amelyek számunkra fontosak, akkor vagy nem tudnak rá válaszolni, vagy nem értik, miért kell egyáltalán szót ejteni olyan lényegtelen dolgokról, mint hogy ki milyen ruhában volt, ki kire mosolygott, ki kinek köszönt először... Ezeket a férfi talán észre sem veszi, vagy ha igen, egyáltalán nem tulajdonít nekik jelentőséget. Egy nő azonban ezekből már következtetéseket von le.
A nők szívesen fűszerezik a történetet, színesítik a tárgyhoz szorosan nem kapcsolódó információkkal is: például a bennük szereplők ruházatával, lelkiállapotával, rokoni szálakkal, az időjárással... Gyakran el is kalandoznak az eredeti történettől, majd hirtelen visszaugranak. A baj csak az, hogy a férfiak már rég elveszítették a fonalat. A feszültség különösen kiéleződik, ha élményeiket akkor akarják megosztani a szeretett férfitársukkal, amikor az éppen TV-t néz, de végezhet bármit, amiben teljesen beletemetkezett. Mert egyszerre tévézni vagy komolyan csinálni bármit és hallgatni nem tudnak a férfiak! És ettől tényleg idegesek lesznek, mert amíg a beszélőre figyelnek, lemaradnak a másik szálon történő fontos dolgokról.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy míg a férfiak magukban töprengenek, a nők hangosan gondolkodnak. Ha egy látszólag semmit sem csináló férfihez szólunk, gyakran mérges lesz, mert megszakítottuk tevékenységében, a gondolkodásban. A férfi a gondolatmenetének csak a megoldását közli, a bizonytalanságát ritkán. A nő viszont akkor is hangosan sorolja a lehetőségeket, amikor már rég tudja, mit is akar tenni. A nők sokkal inkább vágynak arra, hogy megosszák az élményeiket, mint a férfiak. És mivel érzékenyebbek a körülöttük lévő világ kis rezdüléseire, számukra ezek is fontosak
Persze, ezzel halálra idegesítik társukat. A férfi agya ellenben csak a lényeget tárolja el, azt is leegyszerűsítve. Ez adott esetben gyorsabb döntést eredményez. A vadászó f
eacute;rfinak egykoron épp erre volt szüksége! A nők verbális készsége egyébként is fejlettebb. Érzékenyebbek a testbeszédre, értik a jeleket, amelyeket a férfiak sokszor képtelenek felfogni. Miért van ez így? Mert a nők a beszédért felelős idegközpontokat mindkét agyféltekéjükben jobban ki tudják használni. Jobban koordinálják a két féltekét.
Mindenki tipikus?
Miközben egyre csak soroltuk a nők és a férfiak közötti különbségeket, bizonyára nyomban cáfolni is lehetne az egyes állításokat. S ez természetes, hiszen ezek a példák az átlagos gondolkodási és viselkedési mintákat mutatták be. Egy tipikus férfi és egy tipikus nő lenne ilyen. De mindannyian mások vagyunk - szerencsére. Agyunk működése attól is függ, hogy mennyi női és mennyi férfihormon van a szervezetünkben. Hiszen már biztos láttunk olyat, hogy egy férfi sokat beszél, (ezért van például sok férfi ujságíró), és hogy egy nő kiválóan olvas térképet (ezért tanít sok nő a térképészeti egyetemen. Tehát a kivétel erősíti a szabályt, vagyis ne általánosítsunk, ne vonjunk le következtetéseket másokról, mert minden alól vannak kivételek.
Nagyon óvatosan kell bánni ezekkel a kategorizálásokkal. Nem biztos például, hogy valaki nőként nem lehet jó zeneszerző, csak mert az átlag ezt mutatja. Félő, az ilyen általánosítások sokakból előítéleteket váltanak ki, és ez diszkriminációhoz vezethet. Az azonban tény, hogy valóban különbözőképpen gondolkodunk! Ez a különbség a párterápiáink esetében is sokszor szembetűnik. Nem ritka, hogy a konfliktus oka épp ez a másképpen gondolkodás. Az sem véletlen, hogy a homoszexuális párkapcsolatok sokkal mélyebbek tudnak lenni, hiszen ott nem egy másik nem viselkedését kell megszokni.
